Photo by Pexels

Az ügyfeleim gyakran nem tudják megválaszolni a kérdést, amikor afelől érdeklődöm, hogy vajon mit is keresnek igazából. Vágynának a kalandra és a párkapcsolatra is, és nekem teszik fel a kérdést, hogy szerintem melyik való nekik. Te hogy vagy ezzel? Lehet, valahogy így:

Szeretnél már megérkezni, szeretnél már megpihenni, vágysz a biztonságra és a szeretve vagyok érzésére. Elég volt már a bizonytalan kimenetű randikból, a századszori újrakezdésből, a sok idegen arcból és testből. Vágyod a végső kikötőt, a komoly kapcsolat biztonságát és állandóságát.

Ugyanakkor a mai világban szokás „élni” és tapasztalatot szerezni. És ha te ezt eddig nem tetted még, hiányérzeted lehet. Talán attól tartasz, hogy ha megállapodsz, ez a hiányérzet örökre veled marad és a választásodat később majd megbánod. De attól is tartasz, hogy ha beleveted magad a kalandok közé, elszáll feletted az idő.

Én úgy látom, a jó vagy rossz választás attól függ, mi az, ami épít és mi az, ami inkább rombolhat rövid és hosszú távon egyaránt.
Egy hosszú kapcsolat után, vagy ha csorbát szenvedett az önbizalmad, ha elvesztetted önmagadat, ha elbizonytalanodtál abban, hogy értékes vagy és kellhetsz még valakinek, első körben töltekezz.
Önmagadat kell újra megtalálni és felépíteni. Ennek több aspektusa van, az egyik a vonzó vagyok érzése, az önbizalmad visszaépítése.
Ilyenkor lehet csábító a kaland gondolata.

Bizsergető érzés egy csillogó szempárra, forró csókokra és mámoros éjszakára gondolni. Igazi önbizalom injekció a megtépázott léleknek, visszahozza a „vonzó vagyok, vágynak még rám” érzését.

Ám azért, mert mások kalandoznak, próbálkoznak, nem biztos, hogy az a Te utad is.
Gondold végig, mire vágysz, jobbra vagy balra mennél, melyik a Tied. Figyelj mélyen befele, mi az, ami most előre visz? Egy biztos lábakon álló kapcsolat vagy a könnyedség? Esetleg az egyedüllét az, aminek most ideje van?

A lényeg, hogy ne keverd össze ezeket. Mindennek megvan a helye, az ideje és a rendje, tudd melyik mivel jár.

Szokás ugyanis manapság nem választani. Szokás lett kalandozni, de közben komolyabb kötődésre vágyni, és igazán nagyot ilyenkor lehet sérülni.

Mert a felszínen úgy teszünk, mintha ez csak egy alkalmi kapcsolat vagy könnyed románc lenne, de a mélyben igenis többre vágyunk. Lehet ez így tűnik menőnek, lehet nehéz felvállalni, lehet magadnak is nehéz bevallani, lehet, attól tartasz, hogy a másikat megrémítenék a komoly érzelmek.

Színdarabot játszol lényegében, és csak az eladást szolgáló, színes-szagos csomagolást mutatod meg a másiknak, nem legbensőbb önmagadat.
Az rejtve, a sötétben marad, nem fénylik át az illúzió homályos fátylán. Mert félsz, hogy az nem lesz elég vonzó, elég csábító, elég okos, elég vicces. Vagy túl sok lesz, több, mint ami belefér, több, mint amire ott az igény.

A felszínen könnyed vagy, vidám és nevetős, de elvárásaid és vágyaid takarásban maradnak. Így hiába számítasz a másikra hétvégén vagy szombat este, egy családi eseményen vagy a karácsonyfa alatt, ő nem jön és nincs melletted, mert csak a játékszert látja benned.

Mert nem mondtad el, hogy ez kevés, hogy másra vágysz, hogy többre vágysz. Meghagytad őt a hitében, hogy ez csak ennyi és ennyi is elég.

Nem mutattad meg magadat, nem bíztál abban, hogy ő is vágyhat arra, ami te vagy, amit te adhatsz.

Tudom, megmutatni magadat nehéz és kockázatos. Nehéz, mert nem szoktad, mert nem tudod hogy kell és hogy elég vagy-e.
És igen, kockázatos, mert lehet nem úgy reagál, ahogy szeretnéd. Maradsz hát a biztos, de kevésben és közben szomorkodsz, fájsz és reménykedsz.

Reménykedsz, hogy egyszer lesz több, vagy lesz más, vagy jön más, akivel megélheted a közöset, az együttet, a szépet.
És te maradsz és éveket töltesz el reménykedve. Ő pedig nem enged tovább, mert neki elég ez a kevés.  Egy biztos, így egymás idejét vesztegetitek.

Ezért, ha a másikon azt látod, hogy ő többre vágyik, mint amit te most adni tudsz, akkor bármennyire is vágyod őt, hagyd elmenni. Ne bántsd őt, ne ejts rajta sebeket csak mert szórakozni volt kedved.

Szóval így kezdj ebbe a nem is annyira kalandba, tudd, hogy mit vállalsz.
Ha kalandoznál, hát kalandozz, de csak addig menj el, amíg neked komfortos, amíg nem nyal vissza a fagyi. Nem kell minden kalandnak az ágyig elérnie. Az is kaland, ha egy jóízű beszélgetést néhány hosszabb tekintet, pár huncut mosoly, egy kis flört fűszerez, ha tánc közben picit összesimultok, érzed a másik ölelését és meleg bőrét.

Ha pedig úgy érzed, hogy az jó neked, ha épít, ha nincsenek rejtett vágyak a háttérben, hát menj el a végsőkig.
De ne félelemből, megfelelni vágyásból, alacsony önértékelésből.

Születhetnek szép emlékek alkalmi kalandokból, mámoros együttlétekből is, töltődhet a szeretet és önbizalom tankod. Ha a másik is pont ugyanúgy érzi, ha ő sem akar többet, ha figyeltek egymásra és nem csak elveszítek a másiktól, amire a testetek sürget, hanem mindketten azon vagytok, hogy egy szép élményetek legyen.

Ha pedig már az állandóság, az amire a szíved vágyik, akkor vedd arra az irányt, fordulj be a másik utcába és ne tekintgess vissza.

Ne engedd, hogy alkalmi csábítók letérítsenek az utadról, mert ott nem azt kapod, amire vágysz. Könnyedséget kaphatsz, játékot, kalandot és a jelent, de a biztonságot, a szeretlek-et, és a jövőt nem ott találod.
Az utadon találod meg ezeket és a lelki meztelenséget, ahol megmutathatod mindazt a kincset, ami a csomagolásod alatt rejtőzik.
Mutasd meg magad és engedd bele magad a másik tenyerébe és szívébe, csukd be az ablakokat, merüljetek együtt a szeretet mélyére.

Végül pedig, ha úgy érzed, válaszd a harmadik utat, önmagad felé.
Sokszor hallom: „most sodródom, majd alakul”. Igen, ez így van, mindig minden alakul valahogyan, és ennek is megvan a helye és ideje, de figyelj arra, hogy ne nyúljon túl hosszúra, Mert hol is van ebben a személyes névmás, hol vagy ebben Te? Sehol.
Tudd, hogy a „majd alakul” mit hoz magával. Azt, hogy nem te alakítod az életedet, hanem a külső körülmények.

Egy sérülés után, a gyógyulás közben, amíg épülsz, szépülsz kívül és belül és befelé forgatod az energiáidat, akkor rendben. Olyankor jobb egyedül. Olyankor a „majd alakul” egy apró remény, hogy egyszer majd másképp lehet.

Szeretettel,

Bilics Tímea - társkeresési szakértő, integrél szemléletű önismereti mentor
www.bilicstimea.hu

https://www.facebook.com/BilicsTimea.tudatostarskereses