December huszonvalahányadika. Hazafelé tartasz a családodhoz és csak bámulsz ki a ablakon. Halkan zúg a vonat, körülötted beszélgetnek, gyerekzsivaj szűrődik a többi utas felől. Nincs kedved a telefonodat nyomkodni és a könyved is árván fekszik az öledben ugyanannál az oldalnál, ahol kinyitottad.
Lehet, hogy épp autóban ülsz, de elkalandoznak a gondolataid, szinte robotpilóta módban, magától megy az autó. Szemed jobb sarkában érzékeled a tükörre akasztott illatosító lengedezését és a szellőzőből érkező meleg levegőt. Belül vagy, szemed előtt halkan siklik el a táj és a város.
Sűrű volt a december, sok dolog a munkában, a rövid, hűvös napok, a korai sötétség, az embertömeg mindenhol… úgy érzed elég volt, el innen!
Elfáradtál.
Nem csak a decembertől, hanem az egész évtől. Jó lenne most otthon, egyedül bekuckózni, nagyokat aludni, vagy csak órákon át a fejedből kinézni.
De itt vannak az ünnepek és lehet, hogy örömmel utazol, de az is lehet, hogy eszedbe jutnak a szokásos családi viták.
Egyedül tartasz hazafele.
Talán úgy, mint legutóbb is vagy már évek óta. Olyan mérföldkő féle ez a karácsony, minden évben azt reméled, legközelebb már nem így lesz és egy kedves szempárba nézhetsz majd a fa alatt a mennybőlazangyal után és együtt gyújtjátok meg a csillagszórót.
Szomorúság, csalódottság, feladás, a nemtudommmármit tehetnék érzése kavarognak a lelkedben egy hatalmas adag fáradtsággal megtoldva és lehet, hogy félsz, hogy rosszul éled meg majd a szentestét.
December nem csak az év legsötétebb hónapja, de az utolsó is. Amikor a fizikai és lelki erőnknek a végére érünk. Régen volt nyár, régen volt pihenés, kikopott belőled minden tartalék.
Ezek a napok sokaknak, talán neked is nehezek lehetnek.
Jól tudom, átéltem jómagam is. Nem egyszer és nem kétszer. Bár a családi ünnepségnél mosolyogtam, előtte és utána a szobámban szomorkodtam, olykor keservesen sírtam, végtelenül magányosnak érezve magam.
A karácsony a szeretet ünnepe…vagy mi .VAGY MI? – teszed fel a kérdést, mert úgy érzed, Te kimaradtál, amikor osztogatták vagy átaludtad az egészet.
Persze, a szüleid és a barátaid szeretnek, talán a kollegák is kedvelnek vagy a többiek a sport- vagy hobbi szakkörből, a klubból, de azzal mihez kezdhetnél ilyenkor, amikor szaggat a szíved szentestén. Minek örüljél, miért legyél hálás?
Mit is mondhatnék neked, mi segítene most?
Mondhatnám azt, hogy sokan mások is hasonló cipőben járnak, mondhatnám, hogy majd jövőre, hogy borúra derű jön, hogy lesz még másképp. Felsorolhatnám, hogy kik szeretnek téged és elmondhatnám, mi mindenért lehetsz hálás. Beszélhetnénk arról, hogy mit csináltál jól, mit változtatnál a jövő évben. Ezek sokszor valóban segítenek picit megnyugodni, de valószínűleg itt és most, mindez kevésbé vigasztalna.
Nem tudlak hirtelen jókedvre deríteni és nem tudok igazi vígaszt nyújtani, amikor épp ebben a nehézben vagy.
Egy dolgot viszont tudok.
Arra emlékeztetni, hogy sohasem vagy egyedül és nem kell tétlenül elszenvedni a nyomasztó érzéseket.
Mert egy dolgot bármikor megtehetsz. Képes vagy és tudsz bármikor ADNI.
Adni magadnak és adni másoknak, fényes energiakört indítva, ami később majd visszatér hozzád. Egy része már akkor, amikor érzed a megnyugvást, a szeretetet, látod a hálás tekintetet. �
ADJ HÁT másnak.
Adj pár kedves szót, egy mosolyt a karácsonyfaárusnak, a bolti eladónak, a szomszédnak az utcán vagy a liftben.
Adj egy koldusnak karácsonyra meleg teát, egy szendvicset, vigyél a mikulásgyárba csomagot, meleg ételt egy hajléktalannak.
Hívd fel, akiről tudod, hogy egyedül tölti az ünnepet, látogass meg időseket, betegeket, a magányos szomszéd nénit, az árva gyerekeket a gyermekotthonban vagy valamelyik rokonodat, barátodat és adj nekik pár percet az életedből.
Pár percet, ami könnyű, ami meleg, amikor elfogadást talál. Ami megmosolyogtat, ami váratlan, ami meglepő, ami hitet és reményt ad. Neked és nekik.
Indítsd el az energiakört és hidd el, visszatér. Majd később, majd máskor, máshol és máshonnan, mint számítanád, de visszatér. Visszatér a fény, az energia, az elfogadás, a szeretet.
És ki ne hagyd a legfontosabbat, MAGADAT.
Te magad képes vagy magadat megérteni, elfogadni, bíztatni és ösztönözni. A legbensőbb, szomorú, csalódott, szeretetre éhes énedet. Gondolatban öleld át magad, simogasd meg, vigasztald meg. Beszélgess vele, kérdezd meg, mi bántja. Takard be puha takaróba, adj neki meleg teát, olvass fel neki egy mesét.
Mintha ott állna melletted egy védelmező, egy angyal, a Jóisten. A saját, külön bejáratú segítőd, aki vigyáz rád.
Csak hunyd be a szemed és képzeld el!
Ahogy átöleled magad, ahogy megsimogatod a hajadat.
És ha most mélyre figyelsz, megszületik belül valamiféle nyugalom, egy cseppnyi vígasz is.
Ugye jobb egy picit?
Ha épp más nincs is melletted, Te ott vagy mindig magadnak. Egy jó szóra, egy ölelésre, egy kis szeretetre.
Tiszta szívemből kívánok neked szeretetteljes ünnepet, ahol meg tud születni lelkedben az elfogadás és egy cseppnyi béke!
Szeretettel,
Timi
Önismereti Mentor, Coach – a tudatos társkeresés szakértője
www.bilicstimea.hu
Facebook blog: https://www.facebook.com/BilicsTimea.tudatostarskereses
